14 éves koromban még mindig Barbiekkal játszottam, az első csókon is csak 15 és fél évesen estem át. Hatalmas, gyönyörű ajkai voltak, és én nem tudtam mihez fogok velük kezdeni.
Egész életemben tudatosan vélekedtem a karcsúságról. Mostanában annyira nem érdekel. Minden bizonytalanság arra vetíthető vissza, hogy arra gondolsz mit mondanak rólad, de amit ők mondanak egyáltalán nem számít.
Meghatározott számú napunk van, hogy éljünk, tudod? Vagy lélegzetünk. élvezned kell mindet, még azokban a pillanatokban is, amikor úgy érzed "Nem akarok itt lenni, nem akarom ezt csinálni." Panaszkodni fogok? Nem. Kib*szottul élvezetessé fogom tenni.
Ne kezdj el színészkedni azért, mert ez egy klassz dolog vagy mert híres akarsz lenni. Akkor kezdd el, ha úgy érzed neked való. Kezdd el ha a szíved legmélyén hiszed, hogy jó színész vagy. Elszántnak is kell lenned, különben nem jutsz sehova.
Csak annyi az egész, hogy felveszed azt a darab szemetet, ami mellett elmész naponta a munkádba menet. Vagy elzárod a csapot, amikor mosod a fogadat. Vagy komposztálsz. Vagy 100%-ban újra hasznosított papírt vásárolsz. Vagy kihasználod a vintage boltokat és a használt piacot. Vagy teljesen annak szenteled magadat, hogy csak helyi termelőktől vásárolod a zöldséget. Rendkívűl könnyű tartós választásokat beépíteni a mindennapjainkba, mozgalmas életünkbe.
Rájöttem, hogy az aggodalom oka a jövő, amit nem tudunk garantálni, és a bűntudat a múlté, amin már nem tudunk változtatni. Ahogy ez bekattant, könnyebb lett élni ezt az életet. Minél boldogabb vagyok, annál egészségesebb is, annál jobban nézek ki és érzem magamat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
