A Csillagainkban a hiba körüli őrület, már jóval a megjelenés előtt érezhető volt, ebből következtethettek a szakértők, hogy az egyébként alacsony költségvetésű film sok pénzt fog termelni. 

Így is lett, szerintem ez a film sem a nézőknek, sem az alkotóknak nem okozott csalódást.

A két rákos fiatal szerelméről szóló Csillagainkban a hiba 48 millió dollárt söpört be az amerikai mozikban a hétvégén, amellyel máris 12 milliós költségvetésének négyszeresét termelte meg. A szerelmes dráma John Green népszerű regényén alapul, amelynek rajongói már pénteken a mozikban tolongtak, amit az mutatott, hogy a film bevétele péntekről szombatra 52%-kal esett. A Shailene Woodley és Ansel Elgort főszereplésével készült film közönségének 82%-a nőkből állt és 79%-a 25 év alatti volt. 

A tízes észak-amerikai toplista (zárójelben a hétvégi bevétel és az eddigi összbevétel millió dollárban):

 

1. Csillagainkban a hiba ($48$48)

2. Demóna ($34,3/$128,2)

3. A holnap határa ($28,8/$28,8)

4. X-Men - Az eljövendő múlt napjai ($15,2/$189,6)

5. Hogyan rohanj a veszTEDbe ($7,3/$30,3)

6. Godzilla ($6,1/$185,2)

7. Rossz szomszédság ($5,3/$137,9)

8. Kavarás ($4,1/ $36,6)

9. Chef ($2,6/$10,4)

10. Million Dollar Arm ($2/$31,6)

forrás forrás

Folyamatosan töltöm fel a tartalmat az oldalra, bár eddig csak az életrajz és az idézetek modul látható. Ezen kívül elészült az oldal galériája is. Gondoltam megosztom veletek! :)

Mégis miért nézzen meg az ember egy olyan filmet, aminek a főszereplői borítékolhatóan nem érik meg a felnőttkort? Először is: John Green bestseller regénye elképesztően bátor, mert eddig nem ismert szellemességgel és bölcsességgel tálalja a brutálisan nehéz témát: hogyan lehet úgy élni, hogy az ember már tizenévesen tudja, a napjai meg vannak számolva. Másodszor: mert két zseniális fiatal színész játssza a főszerepeket, természetesek, elbűvölőek, beszélgetéseik érdekesek, ahogy froclizzák egymást a betegséggel, imádnivaló. Ilyen szép barátságot és első szerelmet rég láttunk. Respekt. Harmadszor pedig Willem Dafoe alakítása önmagában is megér egy misét, aki egy kulcsfontosságú mellékszereplőt alakít nagyon jól. 

A könyv és a film főhőse a tizenhat éves Hazel Grace, aki korát meghazudtoló érettséggel és iróniával viseli, hogy tüdőrákos, és állandó társa egy oxigénpalack, amit maga után húz. A lány csak a szülei kedvéért kezd el járni egy önsegítő csoportba, mert nem hisz az önsajnálatban és a szenvedésről való szenvelgésben. Nem keserű, nem szélsőséges a viselkedése, egyszerűen csak visszahúzódik ép elméje elefántcsonttornyába, és olvas, szemlélődik, zenét hallgat, létezik. A csoportba egy nap új fiú jön, Augustus, akinek műlába van és igencsak laza stílusa. Megkérdezi a lánytól, mi a története. Nem betegsége története, hanem a sajátja. A beszélgetésből kapcsolat épül, ami egyre erősödik. A bimbózó szerelem szárnyakat ad, de az oxigénpalack nem enged messzire repülni. Ám ez a történet sokkal szebb és tragikusabb a Love Story-nál.